Petőfi kert – egy hely, ahol szeretünk lenni

Bár még igen csípősek a márciusi reggelek, a petőfis diákok egyre többször kacsingatnak az iskolaudvar hátsó része felé. Mert már tudják, érzik, hogy hamarosan újra felpezsdül az élet a kertben.

Nem mintha eddig felé se néztünk volna… Ősszel, a tanév kezdetén volt dolgunk bőven. Megteltek a komposzttárolóink, gyűjtöttük a lehullott lombot, elvégeztük az összes őszi feladatot a kertünkben. A tél sem telt tétlenül. Nálunk nem éheztek, nem szomjaztak a madárkák a fagyos hónapok alatt sem. A legkisebbek rendszeresen töltögették a madáretetőket, itatókat, rengeteg madárkalácsot aggattak ki a fák ágaira.

Az ötödik osztályosok, mivel technika órák keretében kertészeti alapismereteket tanulnak, a tanév során komoly elméleti ismeretekkel gazdagodnak, melyeket aztán a gyakorlatban, kint a kertben alkalmazhatnak is. Fő célunk a gyerekek szemléletformálása, a természet megszerettetése, a felelősségvállalásra nevelés, a növények és a növények ápolási munkáinak megismertetése. Kiemelt feladatnak tartjuk még a tanulási képességek fejlesztésén túl a környezettudatos magatartás elérését, az egészséges életmódra nevelést, a szabadidő értelmes és hasznos eltöltését és a fenntarthatóságot. Ezzel a személyiség- és közösségfejlesztés területén teszünk egy újabb lépést előre, mely iskolánk egyik fontos célkitűzése.

És hogy mennyire sikeresek ezen törekvéseink?

Amikor nyakunkba szakadt a pandémia, és mindannyian bezárva találtuk magunkat otthonainkban és az online világban, akkor naponta kaptam a képes beszámolókat kis tanítványaimtól… Hogy kertészkednek… Ültetnek, vetnek, paradicsomot, borsót, virágokat nevelnek a kertben. És ha nincs kert, akkor a lakótelepi erkélyen balkonládában teszik ugyanezt. Ez igazi visszaigazolása volt eddigi munkánknak, törekvéseinknek.

Most már nagyon várjuk a tavaszt, a napsütést, a meleget, hogy újra belefoghassunk a nagy munkába, hogy újra birtokba vehessük a mi kis kertünket. Beindul a palántanevelés, minden ágyásunkat magocskákkal szórjuk tele. Folyamatosan gyomlálunk, öntözünk, kapálunk. Kíváncsian lessük majd minden nap, hogy piroslik-e az eper, kikelt-e borsó, gömbölyödik-e a retek, lehet-e már szedni egy kis újhagymát a vajas kenyérhez.

Mindig voltak és lesznek is nehézségek, de minden kudarcból tanulunk. Szerencsére a kert egy örökké megújulni képes közeg, itt semmi nem végérvényesen rossz vagy jó. Felvesszük a harcot a lótücsök pusztításával, a rengeteg levéltetűvel, a legszebb eperszemeinket lopkodó feketerigókkal. A véletlenül letaposott tulipán jövőre újra kihajt. A véletlenül kigyomlált sóskát is újra lehet vetni… Akár háromszor is! Volt rá példa!

És mindeközben rengeteget tanulunk arról, hogy hogyan legyünk rovarbarátok, madárbarátok, környezetünket megóvó, takarékosan élő, egészségesen táplálkozó, egymást szerető és elfogadó emberpalánták, akik egyszer majd a környezetükért felelős felnőttekké válnak.

Dudás Noémi
tanító