Erdei iskola

A Petőfi Sándor Római Katolikus Német Nemzetiségi Általános Iskola és   Gimnázium  4. a osztályának erdei iskola programja (2015. június 1-5.)

Szervező: Fekete-Part Gabriella  (osztályfőnök)

Résztvevők: 30 tanuló, 2 pedagógus

A tábor célja az volt, hogy a tanulók ismerjék meg Magyarország, és azon belül a Dunántúli
tájegység egyik legnagyobb kincsét, a Balatont, annak természeti és kulturális környezetét,
történelmi vonatkozásait, valamint a változatos szabadidős tevékenységekkel az egészséges
életmódra, önállóságra neveljünk. A közösséghez tartozás érzésének erősítése, az esztétikai érzék fejlesztése, a higiéniai szokások napi rutinná tétele szintén a nevelési feladatok közé voltak sorolandók.

Személyes indíttatásként említhetem azt, hogy az osztályom szeptembertől felső tagozatban folytatja tanulmányait, és a tanév végén az együtt töltött évek emlékeként életre szóló élményt nyújtva szerettem volna tőlük búcsút venni.

Június 1. hétfő csodálatos idővel köszöntött ránk. Nagy izgalommal, és nem kis forgalmi akadályt okozva pakoltunk kora reggel a volt Profi előtt a buszba. A szülők mindenre felkészülve  legalább két heti élelemmel (sütik, nasik, szörpök, lekvárok és még sorolhatnám a túlélésünkért tett szíves felajánlásokat) engedtek minket utunkra annak ellenére, hogy teljes ellátással – napi 3-szori étkezéssel – rendeltem a szállást. A szülői aggodalommal teli búcsúzás után végre Veszprém felé vettük utunkat. Első csodálatos élményünk a szépen felújított, és szafari parkkal kibővített Állatkert végigjárása volt. Ekkor már hőmérsékletet a trópusi időhöz szokott állatok jobban élvezték, mint mi, hiszen nagyon meleg volt.

Tihany határához érve – a gyerekeknek meglepetés gyanánt – kisvasút várt minket, mellyel
körbeutaztuk a félszigetet. Ezek után végigsétáltunk a skanzen területén, ahol megismerkedtünk a régió néprajzával, szokásaival, megcsodálhattuk a népművészeti remekműveket, majd gyönyörködtünk az elénk táruló balatoni kilátásban. Látogatást tettünk az Apátságban is, ahol a látogató központban először egy rövid, de annál érdekesebb- és a gyerekek számára is érthető ismeretterjesztő filmet néztünk meg világörökségeink ezen nevezetes helyéről. Ezek után bementünk a templomba, ahol a legrégebbről 1055-ből fennmaradt magyar nyelvű írásos emlék, az Apátság alapító
iratának másolata is található, és megnéztük I. András síremlékét is.

Kissé fáradtan és éhesen tértünk be a Ferenc Pincébe, ahol mangalicatepertőkrémes kenyérrel és finomabbnál finomabb házi szörppel vártak minket. A mai modern gyorsétkezdés világnak ellentmondó módon a gyerekek többször repetáztak a házias ízekből. Miután jóllaktunk, a vendéglő „Borlovag” rangú tulajdonosa tanulóknak is érthető nyelvezettel és módon tárlatvezetéssel mutatta be nekünk a szőlészet-borászat művészetét.

Busszal továbbutazva a révtől komppal keltünk át a Balatonon, mely szintén felejthetetlen élmény volt. Végső célunkhoz érve a déli parton Zamárdiban végre elfoglaltuk a szállást, kipakoltunk, majd megvacsoráztunk. A közeli fagyizóban kézműves fagyit ettünk, majd lesétáltunk a tőlünk 200 m-re lévő vízpartra. Megcsodáltuk az esti fényeket az északi parton, majd a játszótéren mindenki kiengedhette magából a még felesleges energiáját, melyből – osztályomat ismerve – nem meglepetésemre még volt bőven…

Kedden a reggeli után „járműre” pattantunk, és szigorú egymásutánban felsorakozva – a járókelőktől, autósoktól a hét folyamán amúgy is gyakran megcsodálva a rolleres osztályt – egy kis túra után játékkal, röplabdázással, focizással töltöttük a délelőttöt. Ebéd után mindenki összeszedte erejét, és elindultunk a tőlünk kb. 4 km-re lévő Kalandparkba, ahol 3 órán át „lógtak a gyerekek a fákon”. Visszafelé újra várt minket a 4 km-es táv rollerrel. A hősiesen teljesített nap estéjén jutalmul szalonnasütés és svédasztalos „ terülj, asztalkám” rendezvény volt – az otthonról hozott finom falatokból -, majd fáradtan ágynak dőltünk.

Szerdán már nagyon csalogatott minket a Balaton vize. Megígértem a gyerekeknek, hogy ha a délelőtti túrát mindenki becsülettel teljesíti, akkor ebéd után strandolunk. Ez így is lett. Még nem láttam gyerekeket ilyen tempóban hegyet mászni! Megmutattam nekik a Kőhegyen a Szamárkövet, beszéltünk ennek legendájáról, majd a kilátóból gyönyörködtünk a Balaton szinte teljes panorámájában. Ebéd után mindenki képeslapot írt szeretteinek a fogalmazás órán tanultak alapján, majd végre elérkezett a várva-várt pillanat: a bátrabbak – azaz mindenki – megfürdött a Balaton 19 fokos vizében. Mondhatni: a víz hőfoka fordított arányosságban volt az élmény nagyságával. Este bográcsban paprikás krumplit főztünk közösen, melyet jóízűen meg is ettünk.

Csütörtök a móka, kacagás napja volt, nem is szerveztünk mást, mint strandolást. Foci, röplabda, játszótér, fagyizás, fürdés, napozás, és ezek variálása szerepelt a nap programjában. Megnéztük a Balaton szíve kőszobrot, melynél sok fotó készült emlékül. A vacsora után ismét meglepetés várt a gyerekekre. Szigorú szabályrendszer mellett – melyet mindenki betartott – esti fürdőzésre mentünk.
Óriási élmény volt mindenkinek.

Pénteken délelőtt összecsomagoltunk, majd a hazatérés keserű ízét enyhítendő rollerrel lementünk a strandra, hogy búcsúzóul még egyszer megfürödjünk a Balatonban, ezzel is megerősítve az eltelt napok szép emlékét. Ebéd közben a gyerekek legnagyobb bánatára megérkezett értünk a busz.
Felpakoltunk, majd a sofőrökkel együtt fagyiztunk még egyet, és hazaindultunk.

Vecsésre érve a gyerekek azt mondták, hogy ha megáll a busz, köszönjünk ki a szülőknek, kérjünk egy kis anyagi támogatást és induljunk is rögtön vissza. Azt gondolom ennél jobban nem is fejezhették ki azt, hogy mennyire jól érezték magukat.

Szeretném megköszönni:

– az Önkormányzatnak az anyagi támogatást,
– az EKIF-nek az anyagi támogatást,
– a szülőknek  az anyagi támogatást és a bizalmat,
– Grudl-Turi Gábor kollégámnak az együttműködést, aki elvállalta, hogy kísérőként mellénk szegődik, és azonnal megtalálta a hangot a gyerekekkel,

és legfőképpen a 4. a osztálynak azt, hogy példamutató viselkedésükkel, együttműködésükkel olyan meghatározó élménnyel gazdagítottak, melyet soha nem felejtek.

Fekete-Part Gabriella

2015. július 20.