Sport-és szabadidő tábor

A Petőfi Sándor Római Katolikus Német Nemzetiségi Általános Iskola és  Gimnázium nyári sport-és szabadidő tábor programja

Szervező: Fekete-Part Gabriella

Résztvevők: 16 tanuló, 4 pedagógus

A tábor célja az volt, hogy a tanulók ismerjék meg Magyarország, és azon belül a Dunántúli tájegység egyik legnagyobb kincsét, a Balatont, annak természeti és kulturális környezetét, történelmi vonatkozásait, valamint a változatos szabadidős tevékenységekkel az egészséges életmódra, önállóságra neveljünk. A közösséghez tartozás érzésének erősítése, az esztétikai érzék fejlesztése, a higiéniai szokások napi rutinná tétele szintén a nevelési feladatok közé voltak sorolandók.

Fontosnak tartom, hogy egy köznevelési intézmény a szorgalmi időn túl is változatos programokkal kínáljon lehetőséget a tanulóknak a szabadidő hasznos eltöltésére. Erre kiváló mód egy nyári tábor kínálta program, mely azon családoknak különösen nagy segítség, ahol valamilyen oknál fogva nem tudják a nyaralás élményét megadni gyermeküknek.

Június 22-én hétfőn reggel nagy izgalommal várakoztunk a Ferihegy Vasútállomáson. A vonat ugyan késett, de ez sem szegte kedvünket. Délben már Zamárdiban a szálláson volt a csapat, ahol gyors kicsomagolás és ebéd után sétálva a strand egy részének becserkészése következett, majd megjutalmaztuk magunkat egy jó fürdőzéssel. A szálláshoz visszaérve a közeli fagyizóban finom kézműves fagyit ettünk. Este a vacsora után fáradtan tértünk nyugovóra.

Kedd borongós, esős idővel köszöntött ránk, mely – az előrejelzéseket figyelve – meglepetést ugyan nem, de szomorúságot annál inkább okozott a Balaton mellett táborozók körében. Tudtuk, hogy a napot a szálláson kell töltenünk. No, de sebaj, mi mindenre fel voltunk készülve, hiszen én egy sportszerekkel, társasjátékokkal, rajz és manuális tevékenységekhez szükséges művészeti készlettel, egészségügyi segélycsomaggal (erre többször szükség is volt – rovarcsípések, hasfájás), bográcsozáshoz szükséges teljes kellékekkel telepakolt kisbusszal mentem Zamárdiba. Csapatokat alakítottunk, melyekbe magunkat is besorsoltuk, és megkezdődött az egész napon át tartó küzdelem. A feladatok egy része tréfás volt – gyufásdoboz átadása társnak orról orra, fánketetés –evés bekötött
szemmel, szívószállal pattogatott kukorica áthordása egyik tálból a másikba. Előzetes felkészülést igénylő és nagy derültséget okozó próbatétel volt egy meghatározott sláger szövegének és műfajának átdolgozása opera, népdal, rap és kemény rock kategóriába, melyhez fantáziadús jelmezes kellékek is előkerültek. A gyerekek elméjüket szókirakó játékkal tréningezték, majd egy lufiba dugott utasítást kellett kidurranásig fújással megkaparintani, melynek utasítását követve a feladatot helyesen megoldva különböző csokira bukkanhattak a csapatok, mely édességek sorsáról inkább nem mesélek…Így telt a
nap, majd vacsora után egy utolsó megmérettetés várt a társaságra: valamelyik csapattagot kellett minél több ruhába felöltöztetni. Azt hittük, hogy a 60 ruhaneműt nem lehet túlszárnyalni, hiszen már Levi is úgy mozgott, mint egy robot, de ekkor jött a másik csapatból Dóri, akire a csapattagjai összesen 90 ruhadarabot adtak rá. Az este vetett véget a vetélkedésnek, így maradt el a még betervezett képeslap-puzzle, valamint a vallási-történelmi témájú festmények élőképi megjelenítése is. Na, nem baj, majd legközelebb..

Szerdára kissé javult az idő, így délelőtt kirándulni mentünk. Felbaktattunk a Kőhegyre, ahol a Szamárkő legendájáról esett szó, majd a Kilátóból gyönyörködtünk a Balaton szinte teljes panorámájában. Ebéd után gyalogosan mentünk Szántódra, ahonnan komppal keltünk át az északi oldalra. Ott kisvasút várt minket, mellyel körbeutaztuk a félszigetet. Ezek után végigsétáltunk a skanzen területén, ahol megismerkedtünk a régió néprajzával, szokásaival, megcsodálhattuk a népművészeti remekműveket, majd gyönyörködtünk az elénk táruló balatoni kilátásban. Látogatást tettünk az Apátságban is, ahol a látogató központban először egy rövid, de annál érdekesebb- és a gyerekek számára is érthető ismeretterjesztő filmet néztünk meg világörökségeink ezen nevezetes helyéről. Ezek után bementünk a templomba, ahol a legrégebbről 1055-ből fennmaradt magyar nyelvű írásos emlék, az Apátság alapító iratának másolata is található, és megnéztük I. András síremlékét is. Újra kisvasútra szálltunk, mely elvitt minket a Ferenc Pincébe, ahol már törzsvendégként (előzőleg az osztályommal jártunk ott) mangalicatepertőkrémes kenyérrel és finomabbnál finomabb házi szörppel vártak minket. A mai modern gyorsétkezdés világnak ellentmondó módon a gyerekek most is többször repetáztak a házias ízekből. Innen lesétáltunk a komphoz, mellyel visszautaztunk a déli partra, így ismét gyönyörködhettünk a Balaton látványában. Vacsorára értünk vissza a szállásra, ahol a hosszú nap után fáradtan dőltünk ágynak.

Csütörtökön a reggeli után „járműre” pattantunk, és szigorú egymásutánban felsorakozva elindultunk a tőlünk kb. 4 km-re lévő Kalandparkba, ahol 3 órán át „lógtak a gyerekek a fákon”. Visszafelé minden erőnket összeszedtük, hiszen újra várt minket a 4 km-es táv rollerrel. A hősiesen teljesített nap délutánját jutalmul a strandon sportjátékkal, fürdőzéssel töltöttük el. Az utolsó estére terveztük a közös főzést, együttes erővel, bográcsban készült el a paprikás krumpli, melyből mindenki jóízűen evett.

Pénteken délelőtt összecsomagoltunk, majd a hazatérés keserű ízét enyhítendő rollerrel lementünk a strandra, hogy búcsúzóul még egyszer megfürödjünk a Balatonban. Ekkor hirdettük ki a vetélkedő eredményét is, egy jutalompalacsintázással egybekötve, melyből mindenkinek jutott bőségesen. Kora délután visszamentünk a szállásra, ebédeltünk, majd egy utolsó közös fagyizás után elindult a csapat az állomásra. Ekkor már mindenki maradt volna, hiszen az időjárás csütörtök délutántól mutatta a balatoni nyaraláshoz ideális képét. De nem volt mit tenni, menni kellett. A vonaton már az élmények felelevenítése és a hazaérkezés izgalma lett úrrá a társaságon. A Ferihegyre érve a gyerekek szavaikkal, kérésükkel értékelték az együtt töltött időt, hiszen úgy búcsúztak tőlünk, hogy „- Ugye,
jövőre is megyünk táborba?!

Erre a szép köszönetnyilvánításra nem is születhet más válasz, mint az, hogy: – Ha rajtunk múlik, mindenképpen megyünk.

Szeretném megköszönni:

– az Önkormányzatnak az anyagi támogatást
– az EKIF-nek az anyagi támogatást
– a szülőknek  az anyagi támogatást és a bizalmat
– Nagyné Farkas Juditnak, Járai Beatrixnak, Grudl-Turi Gábor kollégáimnak az együttműködést, az ötleteket és a közös élményeket.

Fekete-Part Gabriella

Vecsés, 2015. július 20.