Kórusbeszámoló
Mindannyian láthatjuk, és tapasztalhatjuk, hogy „Kodály-országában” a kórusmozgalom hanyatlik, és a mélyen tisztelt publikum nem érdeklődik az élő zene, az énekkari muzsika iránt. Ha az iskola a maga módján az életre kívánja nevelni a gyermekeket, felmerül a kérdés, miért is van kórus egy iskolában, ha a valóságban csak a hanyatló kórusélettel szembesül.
Sok iskolai kórus, mint ahogy a miénk is kezdetben, azért létezik, hogy az iskolai ünnepségek színvonalát emelje. Ilyen rendezvények nálunk is megtalálhatók: az október 6-ai, az október 23-ai, a karácsonyi, a március 15-ei és a két ballagási ünnepség. Ilyenkor az énektanárok kétségbeesetten rohannak a jó hangú, tehetséges diákok után. Kiderül, hogy nincsenek is olyan kevesen. A tanár megörül, énekórai ötösöket ajánl fel szolgálataikért. Elkezdődnek a próbák, amire a gyerekek fele tud csak eljönni. Így a fellépés fél sikerrel zárul. Nincs tovább. Ez a projektkórus. Csak az ünnepség kedvéért áll össze. Következő ünnepi rendezvénynél hasonló a helyzet, azonban a diák már kétszer is meggondolja, hogy valóban vállalja-e újra ezt a tortúrát egy készségtantárgyban szerezhető ötösért.
Nyilvánvalóan látszik tehát, hogy annak ellenére, hogy hazánkban ez egyre gyakoribb formáció a tanítási intézményekben, a projektkórus fogalma mindenképp kerülendő az iskolákban. Hisz mi is lenne a célja egy iskolai kórusnak? A kórus karnagya nevelői célzattal választ darabokat a következő pontokat szem előtt tartva: a zene megszerettetése; a közös éneklés megszerettetése; a kóruszene, ill. az a cappella (vagyis hangszeres kíséret nélküli éneklésmód megszerettetése); és a legfontosabb, olyan közösség teremtése, mely osztályokon túlívelő.
Iskolánkban a kórusélet természetesen régóta jelen van, bár a felsősök számára nem igazán adatott meg a lehetőség, hogy énekkarban énekeljenek. Az alsósok mindig színvonalas produkcióval készültek az évnyitón, karácsonykor és az évzárón; a középiskolások pedig kis énekegyüttesben énekelhettek. A felsősöknek azonban hol ide, hol oda kellett sodródniuk.
Szervezett énekkar a felsősök számára mindössze két éve létezik. Természetesen a kezdés nagy nehézségekkel járt, hiszen nincs még hagyománya a felsős énekkarnak. Ennek ellenére már kezdetben sikerült egy húsz fős énekkart kialakítani. Mára ez a létszám 35-re emelkedett. Tavaly leánykarként indultunk, ekkor kapta kórusunk becenevét, a Csillámpónit. Idén már próbálkoztunk a vegyeskarral, hiszen mindenki számára szeretnénk biztosítani az örömteli éneklést. A kezdeti nehézségek miatt egyszólamú műveket énekeltünk, sokszor könnyűzenés áthallással. A többszólamú énekléshez hosszú út vezetett; ki kellett alakítani a gyermekekben az önállóan is működő, biztos szólamismeretet, illetve azt a zenei hallást, amivel a tanuló képes az épp énekelt szólama mellett nyitott füllel más szólamot is meghallani. A hosszú munkának meglett az eredménye. Már tavaly nagy sikerrel előadhattuk Mozart: Ó, felvirradt a szép óra c. kánonját, illetve idén a karácsonyi műsoron két szólamban énekelhettünk egy francia karácsonyi noёlt, a Veni, veni, Emmanuelt. Az idei évben a legemlékezetesebb produkciónk az Apáca Show 2 című filmből ismert, afroamerikai gospel-feldolgozás, az Oh, Happy Day, amit a ballagásokon énekeltünk. Ennek sikerén felbuzdulva az iskolavezetőség megkért minket, hogy a Bálint Ágnes Kulturális Központban szervezett Esélyegyenlőségi-napon is adjuk elő.
Az iskola vezetősége meg szerette volna köszönni a Csillámpóninak a rengeteg munkát, ezért anyagi támogatást kaptunk egy jutalomkirándulásra. Ráckevére esett a választásunk. Ez a kisváros több szempontból előnyös volt számunkra: tömegközlekedéssel megközelíthető, fürdési lehetőség az Aqualand-ben és a szabad strandon, a város nevezetességei egy helyre tömörülnek, és ami nélkül nem működhet egy énekkari tábor, próbálási lehetőség a kórus számára. A kirándulást az énekkarosok aktív pihenésként élték meg annak ellenére, hogy nem voltak üresjáratok, mindig volt valamilyen program, még ha az fárasztó is volt számukra. A próbák is nagyon eredményesen sikerültek, Grabowski két szólamú Ave Maria motettáját sajátította el az énekkar, ami egy hatalmas fejlődést jelent a kórus számára.
Nagy reményeket fűzünk a Csillámpónihoz a jövőben is, hiszen a gyerekek tehetségesek, lelkesek és egymás iránt segítőkészek. A jövőben szeretnénk kimozdulni az iskola falai közül, és a helyi egyházi és városi életben is részt venni, akár együttműködve a zeneiskola zenészeivel. A ráckevei kirándulás során lehetőséget kaptunk, hogy felvegyük a kapcsolatot a ráckevei Szent Imre Katolikus Általános Iskolával, és cserekapcsolatot építsünk ki, illetve közös koncertet szervezzünk. Úgy gondolom, hogy valami fontosat alkotunk. Remélem, hogy a gyerekek is így érzik.
Kresznerits Ádám
énektanár, karnagy