„Ép testben ép lélek”

Korcsolyázás

Alsós tanítóként a testnevelés szakkollégiumi végzettségemmel mindig nagy hangsúlyt fektettem tanulóim testi fejlődésére, arra, hogy az egészséges életmód alapja a mozgás és sport. Az általam szervezett szabadidős programok, kirándulások, táborok jelentős hányada mozgásos tevékenységekkel telik, és minden lehetőséget megragadok, hogy a gyerekek minél többféle mozgásformát megismerjenek, megszeressenek, elsajátítsanak.

Az első itteni osztályommal még Üllőre mentünk korcsolyázni, ahol egy szép és komfortos fedett pálya van minden télen, és sóvárgó szívvel vártuk a hasonló csodát Vecsésen is. Nem is hiába… Szerencsére a Város Vezetése is érzékelte ezt a közös igényt. Helyet biztosított a sportágnak a központban, így megvalósulhatott az álom: az előző osztályommal már elsős koruk óta éltünk a lehetőséggel, hogy a BÁKK előtt kialakított pályára járjunk. Ez így ment 4 éven keresztül, és a megnövekedett igényekhez és a gyerekek méretéhez idomulva a pálya is egy kicsit tágasabb, jobban korcsolyázható lett. A téli időszakos aktív foglalkozásoknak köszönhetően bátran állíthatom, hogy sikerült megszerettetni a tanulókkal ezt a sportágat is, olyannyira, hogy minden alkalommal kötelező elemmé vált a bójákkal nehezített változatos szembeváltó, és a fogócska. A floorball ütőket és szivacslabdát használva a jégkorong alapjaival is ismerkedtek fiúk, lányok egyaránt. Nagy örömömre sokszor szülők is eljöttek megnézni a csemetéiket, sőt, többen bevállalták a korcsolyázást, és beálltak a játékokba. A téli programot igazán teljessé természetesen minden alkalommal a „hütte-élmény” tette.

A Petőfi Sándor Római Katolikus Általános Iskola és Gimnázium 4.a osztályával mentem ebben a tanévben először korizni. Mivel őket korábban nem tanítottam, kíváncsian vártam az első alkalmat.

Az előző osztályomból „örökölt” Czégel szülők már első alkalommal is felszerelkezve vártak minket, de kíváncsiskodó Szakács apukát sem volt nehéz rábeszélni, hogy vegyen fel korcsolyát. Nagy segítség ilyenkor a vállalkozó szellemű felnőtt, hiszen néhány kisdiáknak még segíteni kell a korcsolya felvételénél, illetve mindenkinél ellenőrizni kell a kötést, mielőtt a pályára mennek. Annak ellenére, hogy akadt olyan gyermek, aki még nem korcsolyázott, bátran álltak a jégre. Azt nem állítom, hogy utána az első lépések, csúszások is zökkenőmentesek voltak, de a foglalkozás végére már egész szépen haladtunk. Idővel bővült a kíváncsiskodók köre – néhány szülő személyében, sőt a piaci vásárlók is meg-megálltak, hallva a gyermeki játéköröm csengő hangjait. Előre megbeszéltük az osztályfőnökkel, Magos Béláné – Tünde nénivel, hogy meglepetésként meglátogat minket. A gyerekek kitörő örömmel fogadták, ám a jégre becsalogatni – minden igyekezetük ellenére sem – tudták. Ilyenkor a tea, a forró csoki, vagy az óriás palacsinta is fogyott szép számmal, „Mata” csak úgy sürgött-forgott a kis faházban, hogy minden kívánságnak eleget tegyen, még hangulati elemként zenéről is gondoskodott.