Egy ÉVSZÁZAD-ról…
Nem kis idő egy nemzet életében sem, különösen egy iskola történetében az egy ÉVSZÁZAD… Ízlelgeti a szót ez ember, s érzi, ez egyben felelősséget, kötelezettséget is jelent.
A Bibliából Mózes beszéde jut eszembe, melyet a tízparancsolat átadása előtt mondott, mielőtt a nép átkelt volna a Jordánon, hogy birtokba vegye az ígéret földjét, „kutasd a régi időket, melyek előtted voltak!” (M.törv. 4,32.)
A Petőfi Sándor Római Katolikus Általános Iskola és Gimnázium igazgatónője egy hatalmas, bordó bársonyba kötött könyvet mutatott be, amely az iskola 100 évébe enged betekintés.
A könyvet Gál István ny. tanár úr írta és állította össze. Minden bizonnyal hatalmas munkával és óriási szakértelemmel. (Átolvasása után az volt az első érzésem: szükséges lenne ezt mikrofilmen rögzíteni, hogy a későbbi kutatók hozzáférhessenek e gazdag ismeretanyaghoz.)
A műből megtudhatjuk, hogy Vecsés első okleveles említése 1318-ban történt. A török kiűzése után „az elnéptelenedett és pusztává vált területet Grassalkovich II. Antal herceg támasztotta fel csipkerózsika álmából, amikor 49 – zömében sváb – család telepedett le Vecsésen. A herceg területet biztosított templom és iskola építéséhez” – írja Gál István tanár úr. A kiegyezés (1867) után a főváros gyors és hatalmas fejlődése Vecsésre is hatással volt. Így szükségessé vált a Felső-telepen is egy templom és iskola építése. Fehér János esperes plébános áldozatos munkája eredményeként 1916. március 19-én, Szent József ünnepén megtörténhetett az első kapavágás azon a helyen, melyen most a Jézus Szíve templom és a hozzá tartozó iskola áll.
Gál tanár úr nagyon szemléletesen és precízen mutatja be az iskola történetét. Hol egyházi, felekezeti, hol állami fenntartás biztosította az iskola működését.
Megtalálhatjuk az Alapkőletételi Okmány fénymásolatát a Historia Domus-ból. Megtudhatjuk, hogy a tanítás már 1916 októberében megkezdődhetett ideiglenes tantermekben. A tanítás már folyt, de a templomépítés abbamaradt különféle „történelmi” okok miatt. De 1921. április 23-án a templomot is felszentelték és a plébános javaslatára Vecséstelep önálló egyházközséggé alakult.
A különböző dokumentumok, eredeti fotók másolatai között találkozhatunk év végi értesítők, emléknapi műsor, tanári testület munkakörét ismertető iratok fénymásolatával. Az iskola felszerelését bemutató kimutatást, az osztályok összetételét, a nővérek feloszlatása előtti időkben az iskolában tanítók fotóit is láthatjuk. Osztályokról csoportképet, farsangi képeket, iskolai ünnepségekről készült felvételeket, főleg a március 15-i ünnepségről láthatunk színes fotókat.
Vihar Anna nyugalmazott arany, gyémánt, rubin diplomás tanítónő életéről bőven találhatunk a dokumentumok között, s a részére adott díszpolgári oklevél másolata is látható. A Nagyközség Önkormányzatától ugyancsak díszpolgári címet kapott a sok más elismerés mellett Bogár Ferenc pedagógus-népművelő, aki a kitüntetés után fél évvel távozott az élők sorából. Lehetne még sorolni a kitüntetettek névsorát, a sport és tanulmányi versenyeken elért kimagasló eredményeket, a testvér-települési kapcsolatokról készült képeket, de helyhiány miatt még pontosan felsorolni se lehetne őket.
Akinek lehetősége adódik, nagyon hasznosan forgathatja e hatalmas lapokat. Érdemes!
2013-ban jelentős változás történt az iskola életében. A fenntartást a Római Katolikus Egyház vállalta és vette át, így az iskola neve is változott egy kicsit: Petőfi Sándor Római Katolikus Általános Iskola és Gimnázium a jelenlegi neve.
Száz év alatt számtalan tanító, tanár dolgozott a jövő nemzedékének oktatása, nevelése érdekében. Mindannyiuknak köszönetet kell mondani érte.
Az iskola munkájáért Sztyehlikné Hegyi Krisztina igazgató asszony a felelős. Munkájában segíti a fenntartó részéről megbízott Dr. Huszka Mihály plébános úr, aki „lelki vezetője” az iskolának.
Gál tanár úr gondolataival szabad csak befejezni az ismertetést: „Szeretet nélkül lehet fát hasogatni, fémet megmunkálni, de szeretet nélkül nem lehet gyermeket nevelni. Ezt tartsátok mindig szemetek előtt, és akkor jöhet a következő 100 év !”
Nagy István Elek
