Büszkeségünk, Kozma Karola (4.b), a Hadart Színház gyermekszínésze

“Mindenki boldog, jegyezd meg, fiam, aki megleli, hogy mihez van tehetsége. Aki a tehetségétől gyönyört kap és kenyeret. Meglelni a tehetségünk, ez a legnagyobb dolog a világon, amit elérhetünk.” /Cserna-Szabó András/
*

Bocsássa meg nekem a kedves olvasó, ha ma ismét szűkebb hazámba, Vecsésre invitálom, és írásom is egy kissé személyesebb lesz a megszokottnál.
Egyéb művészeti elfoglaltságaim mellett, vegyes korcsoportú amatőr színjátszó csoportot vezetek lakóhelyemen. E tevékenységem folytán számtalan lehetőségem adódik arra, hogy kiemelkedő tehetségű, nagyszerű, de a nagyobb nyilvánosság számára még ismeretlen gyermekekkel és felnőttekkel találkozzak és dolgozzak együtt. Bár Karola nem tagja a csoportomnak, és már nem is egészen ismeretlen a színházkedvelő gyermekes családok körében, azonos érdeklődésünk által ismerkedtünk össze.

A 10 éves Karola egy négy tagú család legfiatalabbik láncszeme. Édesapja egy gazdasági szervezet vezetője, édesanyja vezetőasszisztens egy magánrendelőben. Bátyja gimnazista, 11 éve versenyszerűen vízilabdázik.

Tudjuk, hogy egy 4-5 éves gyermek milyen mozgásigénnyel rendelkezik, szinte fáradhatatlan. Ilyenkor gyakran keresnek a szülők lehetőséget arra, hogy ezt a mozgásigényt szervezett formában, sportban élje ki a gyermek. Éppen ennyi idős volt Karola is, amikor bekerült a Lang Szilvia edző által vezetett fitness-csoportba, ahol hamar kiderült, nem csak mozgékony, de tehetséges is. Számtalan itthoni és külhoni versenyen bizonyította ezt: az óvodai ballagásával azonos időszakban, páros versenyben világbajnoki, egyéniben második helyezést ért el az horvátországi Porečben. Ezt a sikert – szintén páros versenyben – még két világbajnoki cím követte.
Mindezeknek köszönhetően kisiskolás korára már egyáltalán nem volt számára idegen a színpad.

Az általános iskola alsó tagozatában felfigyeltek kiemelkedő előadói képességére is. Egymást követték a különböző fellépések, iskolai műsorok, iskolai és városi vers- és prózamondó versenyek (magyar és német nyelven), amelyekről sosem tért haza érem és oklevél nélkül – többnyire az első vagy második díjat tudhatta magáénak.

8 éves korában részt vett egy válogatáson. A Duma Színház gyermekhajó – melyet később átvett a Hadart Színház – “kiöregedett” gyermekszínészeinek pótlására jelentkezőket keresett. A vállalkozó kedvű srácokat Pille Tamás rendező hallgatta meg – verset kellett mondaniuk. Karola sikeresen vette az akadályokat, így kerülhetett a Mekk Elek című mesejáték szereplői közé, majd ezt a Száz éves csodatorta című darab követte. A Várban Sztár mesemusicalnek Ő az egyik főszereplője. Ma tehát már hivatalosan is a színház gyermekszínésze, ezzel elfoglaltságai is sokasodtak.

A próbák és az edzések időpontját nem mindig sikerült összeegyeztetni, ezért váltani kellett, viszont semmiképp sem akart lemondani a mozgásról. Mit tesz ilyenkor az ember lánya? Természetesen keres egy légtornász-edzőt. Karola Hajagos László személyében találta meg új hobbijának szakmai irányítóját, és most, az iskola és a színészkedés mellett rendszeresen légtornázik, valamint – pusztán csak a változatosság kedvéért – a Kispesti Alapfokú Művészeti Iskola balett szakára is jár, ahol éppen tegnap tett sikeres félévi vizsgát. Mindezek után talán már nem is meglepő, ha elmondom, hogy eddig minden évet kitűnő tanulmányi eredménnyel zárt az iskolában, és a különböző versenyeknek továbbra is rendszeres résztvevője.

Mi lehet a titka? Hogyan győzi mindezt maximális erőbedobással, kiemelkedő teljesítménnyel? Van-e gyermekkora? Mindannyiunkban megfogalmazódnak ezek a kérdések.

Nem vagyunk egyformák, szellemi és fizikai kapacitásunk, teherbírásunk, teljesítőképességünk is különböző, és ez már gyermekkorban is tapasztalható. Karola éles eszű, értelmes, egészséges lelkületű, kiegyensúlyozott kislány. Rendkívül gyorsan tanul, nem csak iskolai tananyagot, de egyéb szöveget vagy koreográfiát is.

Nagyon szeret szerepelni, a színpadi jelenlét – legyen az sporttal vagy színjátékkal kapcsolatos – minden pillanatát élvezi, boldogsággal tölti el, már egészen kicsi kora óta. Fontos számára a siker, de annak jelentőségét a helyén kezeli, tehát nincs benne semmiféle kényszer vagy görcs (minden bizonnyal ebben nagy szerepe lehet szüleinek és a vele foglalkozó művészeti szakembereknek is).

Társasági ember, a közösségi létben hamar feltalálja magát, könnyen barátkozik, így sporttársai és a színésztársak között is otthon érzi magát. Az egyik legmeghatározóbb élménye például az volt, amikor a nyári színházi próbák alatt családias születésnapi meglepetést készítettek számára: tortával köszöntötték a színpadon a “kollégák”.

Mély kapcsolatot ápol Bogi nevű barátnőjével, de lakásuk gyakran hangos a gyermekzsivajtól: az iskolatársakkal ilyenkor jókat játszanak, társasoznak, nevetgélnek, éppen úgy, mint más gyerekek.
Karola szülei mindenben támogatják gyermeküket, segítik bontakozó tehetségét, miközben nagyon ügyelnek arra, hogy megélhesse a korának megfelelő gyermeklétet is.

“Meglelni a tehetségünk, ez a legnagyobb dolog a világon, amit elérhetünk” – mondja Cserna-Szabó András a fenti idézetben. S ha ez boldogsággal tölt el bennünket, akkor már a fele megvan annak, ami egy teljes élethez kell.

Adja meg a sors a másik felét is, Karola! – ezt kívánjuk neked mindannyian innen az ARTiumból.

ARTium Kulturális és Művészeti Magazin

Erdei B. Ágnes