Gimnáziumi ballagás – 2015

„Ballag már a vén diák…”
Megint eltelt egy év, megint búcsúzunk kétosztálynyi diáktól. Így van ez rendjén, tudjuk, de azért nehéz. A ballagó diákoknak azért, mert itt hagyják az ismert világukat, örökre a hátuk mögé került, végleg lezárult a gyerekkor, soha többé nem fordulhatnak vissza múltba; nekünk, tanároknak azért, mert négy-öt éven át tanítottuk-nevelgettük őket, és a végére egészen jól összecsiszolódtunk. Ráadásul átsuhan rajtunk a gondolat, hogy „Jaj, de régen is volt, amikor mi jártuk körbe az iskolánkat, kezünkben a virágcsokrokkal!”, és most megint öregebbek lettünk egy évvel.

Gyönyörű búcsúztató programunk volt, heteken át készültünk rá, sokan, sokféle módon.
A ballagtató osztályok osztályfőnökei, Kabucz Tünde és Kárpáti Szilvia tanárnők hatalmas
szervezőmunkát végeztek.  Elkészült a forgatókönyv, elindultak a próbák. Többször éreztük úgy, hogy túl kevés az idő ennyi temérdek teendőre. De végül minden a helyére került: a selyemfüggönyök, székek a tornacsarnokba, a mikrofonok, ajándékkönyvek, virágcsokrok a feldíszített pódiumra, a tablók az állványokra, a virágok a kapukra, a folyosókra, a termekbe, a bölcs feliratok a táblákra, a kis pogácsás tarisznyák a vállakra, a rózsaszín – kék léggömbök a kezekbe.

A ballagó diákok és osztályfőnökeik, Takács Anna (13. ny.o.), Márton Annamária (12. o.),
miután körbejárták a termeket, ezeket a színes lufikat az iskolaudvaron hatalmas
csatakiáltással felreptették az égbe. Szép volt, megható.

Mindehhez az idő is csodaszép volt, pedig rossz időjárást jósoltak a ballagás napjára, és ezért nem mertük a szabad ég alatt megrendezni az ünnepi műsort. Így tehát a virágcsokrok alatt „roskadozó” ballagók és kedves rokonaik, barátaik a feldíszített tornacsarnokba vonultak be, ahol a pódiumon Patkós Mercédesz, 11. osztályos diákunk fogadta és köszöntötte őket a műsor „háziasszonyaként”.

A Himnusz közös eléneklése után az igazgatónőnk, Sztyehlikné Hegyi Krisztina tartotta meg míves, elgondolkodtató ünnepi beszédét, melyben – útravalóként – jó néhány megható és mély értelmű versrészlet is elhangzott. Az igen aktív szemtörölgetésekből, pityergésekből úgy tűnt, hogy a beszéd elérte a szíveket.

Számos diák kapott oklevelet, jutalomkönyvet tanulmányi, közösségi és sportéleti
munkájáért, magas szintű eredményeiért. Az igazgatónőnk megköszönte azoknak a
szülőknek a munkáját is, akik a négy év során áldozatos munkájukkal segítették a diákok
életét.

Ezután Vass Zsanett, 9. nyelvi osztályos tanuló szavalta el Kipling Ha… című versét.
Majd az énekkar adta elő az Eine Handvoll Erde című dalt, Osikoviczné Csendesi Mária
tanárnő vezényletével.

A ballagó diákokat a 11. évfolyam nevében Tóth Lehel, 12. nyelvi osztályos tanuló
búcsúztatta.

Calcuttai Teréz Anya életrevaló jó tanácsait, Az élet himnuszát Nagy Tamara és Váradi Dorina 9. nyelvi osztályos tanulók tolmácsolták a hallgatóknak.

Az énekkar – Kresznerits Ádám tanár úr vezényletével – meghatott minket a Régi időkre
emlékszel-e még és a Ballag már a vén diák… című dalokkal.

A továbbiakban Czeilinger Dorina és Kovács Krisztina 12. osztályos, illetve Kéméndy Dóra 13. nyelvi osztályos tanulók búcsúztak a végzősök nevében. Míg a 12.-esek beszéde inkább
emlékezős – humoros, addig a 13. nyelvi búcsúzása inkább komoly, megható volt.

Az ünnepélyes zászlóátadás volt a következő ünnepi esemény. A végzősök részéről a zászlót Major Melinda, Czeilinger Dorina és Holló Bence adták át Molnár Henrietta, Tichy Nikoletta és Gyarmati Gergő 11. évfolyamos tanulóknak. A végzősök búcsúzó szalagjait Ivánkovits Adrienne és Kovács Krisztina kötötték fel a zászlóra.

Majd Varga Dorina mondta el Orhán Veli Kalik, XIX. századi török lírikus A szabadság felé
című versét.

Ezután az énekkar meglepetés – előadása következett: az Oh, Happy Day! című számot adták elő. Kresznerits Ádám kollégánk vezényelt, a szólót Kéméndy Dóra, 13. nyelvi osztályos tanuló énekelte.

A diákok, szülők, rokonok, barátok, tanárok, szereplők kivonulásához újra az énekkar
biztosított megfelelő hangulatot.

A diákok elballagtak ugyan, de – ahogy igazgatónőnk is hangsúlyozta – nagy megmérettetés vár még rájuk az iskola falai között: az érettségi, melyhez mindenkinek jó tanulást és sok sikert kívánunk.

Aztán: előttük AZ ÉLET – csupa nagybetűvel. Szép utat!

Kardosné Tar Ildikó

Kategória: Események, Uncategorized | A közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?