Farsang a Petőfi Sándor Katolikus Iskolában 

            Ebben az évben rövid a farsang ideje. Vízkereszttől (január 6.) – hamvazószerdáig (február 14.), pár nappal több, mint öt hét.

A régi időkben a farsang volt az ideje a különböző mulatságoknak, báloknak és lakodalmaknak. Az emberek tartották magukat a bibliai mondáshoz: „van ideje a vidámságnak és van ideje a szomorúságnak”. Az egyházi ünnepek, ünnepkörök egy keretet adtak a mindennapi életnek, és ez nem is volt rossz. (A nép „humora” és természetes gondolkodása is helyet kapott, pl. azért nevezték a hamvazószerda utáni csütörtököt „zsíros csütörtöknek”, mert ekkor fogyasztották el a farsangról megmaradt húsételeket. Ne vesszen semmi kárba, ugyanis a nagyböjtben tartózkodtak a húsételtől. Ma már nem sokat törődnek ezekkel a régi szokásokkal. A mai kor embere – általában – nem tudja elfogadni, hogy nem ura az időnek, ne mondják meg neki, mikor mulasson, mikor böjtöljön.)  Szerintem jó döntés volt, hogy a Petőfiben a farsangi mulatságot a hamvazószerda előtti héten rendezték meg.

Az alsós osztályoknak a kora délutáni, a felsősöknek a késő délutáni órákban volt a mulatság. Így jobban elfértek és kötetlenebbül tudtak szórakozni, hiszen más jelentett teljes kikapcsolódást, önfeledt szórakozást az alsósoknak, illetve a felsősöknek.

Összességében szépek és ötletesek voltak a jelmezek, de különleges, drágán kölcsönözhető vagy csak nagyon sok munkával elkészíthető jelmezek nem voltak. A szülőket ezek a különcségek nagyon megterhelték volna. Én úgy láttam, inkább azon volt a hangsúly, hogy minden gyerek szerepeljen. Ne csak azok, akiknek szülei nagyon sokat tudnának fordítani az egyes jelmezekre.   (Korábbi években gyakran fotóztam gyermekek farsangján, s bizony nem egyszer találkoztam síró kisgyermekkel, aki meglátva egy csillogó jelmezt, sírni kezdett, mert ő is „olyan szép” szeretett volna lenni.)  Itt is voltak ötletes, egyéni jelmezek, melyekben a gyermekek nagyon jól érezték magukat, de a hangsúly itt azon lehetett, hogy az osztály együtt szerepeljen. Gondoljunk bele: nem csak a tanórákon volt együtt az osztály, hanem a közös próbákon, a közös szerepléseken is. És az alsósoknál itt együtt volt velük a tanító néni, tanító bácsi is. Milyen közösséget erősítő, teremtő szerepe lehet az ilyen felfogásnak egy iskola életében! S hogy ez nem véletlenül adódott így, mutatja az is, hogy a korábbi ünnepségeken is a közös, senkit ki nem közösítő szereplés volt az elsődleges cél.

Nagyon sok szülő, nagyszülő kísérte el gyermekét a mulatságra. A kicsik farsangján talán 25-30 perces műsort adtak a Tűz-Fészek Társulat fiataljai. Labdákkal, karikákkal, buzogányokkal egyensúlyoztak, sőt a gyermekeket is bevonták az előadásba, melyet a szereplők és a többi gyermek is roppantul élvezett.

A tombolahúzáson egy-egy tortát is nyertek az alsós osztályok, melyet nagy örömmel, közösen fogyasztottak el, szinte azonnal.

Szép és hangulatos volt az iskolai farsang, a gyerekeknek mindenképpen. Köszönjük a szép élményeket, a nagyszerű közösségi ünnepet a szervezőknek, a tanítóknak és tanároknak, valamint minden lelkes kisdiáknak!

Nagy István Elek

 

 

 

Kategória: Uncategorized | A közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.