Tanévzáró piknik az 1.A-ban

Szeptember óta – mióta „megalakult” az osztályunk szülői munkaközössége – foglalkoztatott bennünket a gondolat, hogy szerveznünk kellene egy olyan találkozót, amelyen a szülők, gyerekek, tanító nénik mind részt vehetnek, és egy kicsit jobban megismerjük egymást. Az iskolakezdés kalandos hónapjai alatt esélytelen volt ezt összehozni, aztán meg beállított a tél, jöttek az ünnepek, az izgalmak a félévi bizonyítvány körül. Addig sem teltek tétlenül napjaink, többször beszéltünk egymás között és szülőkkel, hogyan lehetne ezt kivitelezni. Tavasszal kipattant a mennyei szikra is! 😊 Mihály atyával beszélgetve merült fel a lehetőség, hogy a templomkertben tartsuk tanév végén ezt az összejövetelt. Nagyon hálásak vagyunk neki a helyszín és a kulturált, idilli körülmények biztosításáért!

Az elmúlt hónapok során szerzett tapasztalatok segítségével, és az addigi ismerkedéseink során nyert információkból építettük fel a programot. Például: az egyik édesapa elejtett szavát felvéve – miszerint ő szívesen főz, ha bográcsozunk – kineveztük fakanálfelelősnek. A gulyás mellé és a gyerekek pocakjába jól illik a palacsinta! Hamar meglettek a kivitelezők is: egy anyuka és egy nagymama, akik több tálca lekváros, kakaós és nutellás palacsintával lepték meg a résztvevőket.

Imádkoztunk a jó időért – nem is hiába. Ránk mosolygott a Jóisten: csodaszép idővel, hétágra sütő nappal ajándékozott meg bennünket. Mindenki megpakolva, teli kézzel és üres hassal érkezett a péntek délutáni piknikre. A rengeteg finomság – pogácsák, édes és sós sütemények, zöldséges mártogatósok, snackek – sorra érkeztek a terülj-terülj asztalkáinkra. A kert hatalmas fáinak árnyékában jól esett hűsölni, felfrissülni egy kis vízzel, házi szörppel és limonádéval. Igyekeztünk mindenre gondolni: bár az összejövetel ötlete az szmk-soktól származik, a szervezés már közös erővel zajlott: akadt mindenre jelentkező, vittünk a kényelem érdekében asztalokat sörpadokkal, tüzifát és konyhai eszközöket, a játékokhoz, pihenéshez: sátrat, plédet, tollast, labdát, kártyát, petanque-ot és mindenféle kerti játékot. A hatalmas buja kert egy spontán környezetórának is helyet adott: a gyerekek felfedezték minden zegét-zugát, benne füveket, fákat, virágokat, tücsköt, bogarat, csigákat és méheket. 😊 És bár néhány gondos szülő szúnyogriasztóval is készült, Fenistilre is szükség volt, mert akadt egy-két merész szúnyog és felfedező kedvű gyermek, akik a bokrok alatt megbújó csalánnal is közelebbi ismeretséget kötöttek. 😊 A templomkerti trambulin maximális kihasználtsággal működött: ha energiát lehetett volna termelni azzal a sok ugrálással, mozgással és szaladgálással, amit a gyermekek megállás nélkül műveltek, egy hétig biztosan ellátták volna árammal az iskolát.

Amíg rotyogott a gulyás, a szülők is jobban összemelegedtek. Igyekeztünk végigkóstolni mindenki finomságát (lehetetlen küldetés! 😊) – és közben volt alkalmunk jobban megismerni a tanító néniket és a többi szülőt. Bár év közben már sok ismeretség köttetett, most azokra is jutott egy kis idő, akikkel iskolába jövet-menet összefutni sem volt alkalmunk.

Az ínycsiklandó gulyás még szinte forrt, mikor tálba mertük, de még a nyelvünket megégetni is megérte: remekül sikerült. 😊 Ha nem roskadoztak volna az asztalok a sok ételtől, talán el is fogyott volna az összes, így viszont jutott egy kis repeta másnapra Mihály atya mellett többünknek is. A meleg étek után terítékre került az 1.a tortája, a cukrászkodó anyukák nagy szeretettel – és a gyerekek kedvéért kinder bueno ízben – készítették. Készült egy csodaszép egyedi torta is: köszönetképp a papírgyűjtésünk leglelkesebb aktivistáinak. A desszert után virágcsokorral és a gyermekek által készített meglepetéssel köszöntük meg Klári néninek és Edit néninek az egész éves szeretetteljes és gondoskodó nevelést, végtelen türelmüket és figyelmüket, amit kis elsős gyermekeinkre szenteltek. Az ajándékul készített emlékkönyvek kalandos utat jártak be a második félévben: titokban jártak kézről kézre, hogy év végére minden gyermek rajzát magukba zárják – örök emlékül a tanító néniknek. Aki tehette, velünk maradt záróráig beszélgetni, rendet tenni, de a gyerekeket még akkor is alig lehetett hazacsalogatni.

Végtelenül hálásak vagyunk Mihály atyának a felajánlott helyszínért, bízunk benne, hogy ő is jól érezte magát körünkben, és nem titkolt szándékunk, hogy ezt a felajánlást a jövőben is igénybe vegyük.

Köszönet minden szülőnek az osztályban, nélkületek mit sem ér az szmk! Örülünk, hogy mindig van jelentkező, ha termet vagy éppen karácsonyfát kell díszíteni, hogy hisztek benne, és tesztek érte, hogy ha kell, megnyerjünk egy pályázatot, hogy mindenki idejének és lehetőségeinek függvényében, de tesz a közösségünkért. Példa vagyunk gyermekeinknek, és ha lehet választani jó és rossz között, legyünk JÓ példák nekik!

Köszönjük a tanító néniknek ezt az évet, hogy az iskolakezdés nehézségein átsegítették a gyermekeinket, és lankadatlan hivatástudattal és határtalan szeretettel tanítják és nevelik őket.

Előttünk van még a nyári szünet, hogy szusszanjon egyet minden „kicsi” és „nagy”, hogy a tanító nénik kipihenve, a gyermekek pedig frissességgel és tudásszomjjal felvértezve induljanak a második osztályban.

Az 1.a szülői munkaközösségének nevében: Leé Katalin

(Fotó: Leé Katalin)