Nyári tábor Nagymaroson

Osztálytábor Rita nénivel (Szandavár és Velence után most Nagymaroson)

1.nap
3/4 9-kor találkoztunk a volt Profi előtt. Mire mindenki megérkezett, (hatodikosok, Ausztriából érkezett barátnőnk, osztálytársaink) már nagyon izgatottak voltunk. Felszálltunk a buszra, könnyes búcsút vettünk szüleinktől, kalappal és papírzsepivel integettünk. Utunk kellemesen telt, beszélgettünk nyári élményeinkről. Először az Aquaworld-be mentünk. Ott sok emberrel megismerkedtünk miközben labdáztunk, kötelet húztunk meg aerobikoztunk. Jól indult a táborunk, csak a szobaelosztással volt némi problémánk, de sikerült megoldanunk. Este a kelleténél kissé tovább maradtunk fent…

2.nap
Reggel 8-kor reggeliztünk, egy óra múlva már Kismaroson voltunk. Kisvasútra ültünk, az utat énekléssel töltöttük (Száguld a pici vonat :D), nagyon jó volt a hangulat. Aztán kirándultunk, végigjártuk a tanösvényt és hajtányoztunk egyet. Ebédre értünk vissza, aztán csendes pihenőt tartottunk. Este a társalgóban buliztunk, a zenét. Nagyon jól éreztük magunkat.

3.nap
Szerdán szokásos időben reggeliztünk, majd egy újabb túrára indultunk. Miután mindenki megvette, amit szeretett volna, egy erdős területen keresztül elindultunk Zebegénybe. A séta igen izgalmasan telt. Mivel az előző nap esett, a föld sáros volt és csúszós, ezért a nehezebb akadályoknál segítettünk egymásnak. Másfél óra múlva koszosan, fáradtan érkeztünk meg Zebegénybe. Felmentünk a kilátóhoz, majd fagyiztunk. A táborba viszont már vonattal mentünk vissza. Délután a fiúk elmentek focizni, a lányok pedig kézműveskedtek. Néhányan kitalálták, hogy szervezni kéne egy tábori „esküvőt”.

Mindenkinek tetszett az ötlet, úgyhogy még este megvalósítottuk. Voltak koszorúslányok-fiúk, anyakönyvvezető, tanuk és két fiatal pár, akik házasodni akartak. Az esküvő furán telt, mert végül az igen vagy nem részhez sem jutottunk el, valószínű az előkészületekben elfáradtunk … Aztán a társalgóban játszottunk és kézműveskedtünk. Este a szokásosnál korábban feküdtünk le, mert ez a nap nagyon kimerítő volt.

4.nap
Reggeli után lesétáltunk a Duna-partra, ahonnan komppal átmentünk Visegrádra. Felmentünk a Fellegvárig, majd elsétáltunk a bob pályához. Hosszú volt az út, de megérte a fáradtságot. Mindenki két kört mehetett a bobbal, de megállapodtunk, hogy ha felsétálunk a kilátóhoz, kapunk még jegyet. Ezt mi elfogadható „alkunak” találtuk: szó nélkül futottunk fel… Visszafelé már könnyebb volt az út, – bár meleg volt – gyorsabban is haladtunk. Miután megérkeztünk a táborba, vidáman ültünk neki az ebédnek, amit egy óra csendes pihenő követett. Elmentünk Dunához és a kijelölt szakaszon fürödtünk egy nagyot. Nagyon jól éreztük magunkat. Egyik táborozónk, Nikol aznap ünnepelte a 13. szülinapját. Meglepetés bulit szerveztünk neki a társalgóban! Mindenki szorgalmasan díszített, segített ahol tudott. Nikol nagyon örült a bulinak, jól esett neki az igyekezetünk. Ez az este is jó hangulatban telt.

5.nap
A táborban töltött utolsó reggel kissé lehangoltan telt, mivel tudtuk, hogy aznap már el kell mennünk. Viszont várt még ránk egy kirándulás a Julianus kilátóhoz. Sokat kellett felfelé gyalogolnunk a hegyen a tűző napon. Valahol Zebegény környékén elhagytuk az életerőnket, szóval nehezen vettük az akadályokat. De végül mindenki sikeresen felért. A kilátás eszméletlen volt, az egész Dunakanyart be lehetett látni.

Miután mindenki lefényképezte a tájat, gyönyörködött benne, kipihente magát visszafordultunk. A táborig vezető út már lényegesen könnyebb volt, hamar visszaértünk. Megebédeltünk, majd megköszöntük a tábor vezetőjének a kedves vendéglátást, és a finom ételeket (még palacsintát is sütött nekünk). Felmentünk a szobánkba, és kedvtelenül kezdünk el összepakolni, kitakarítani. Hamarabb végeztünk, mint gondoltuk volna. Az utolsó nap nagyon gyorsan eltelt. Még utoljára körbejártuk a szobákat, aztán bőröndökkel, nagy táskákkal elindultuk a vasútállomásra. Szerencsénkre épp arra járt, egy segítőkész fiú, teherautóval, és felajánlotta, hogy elviszi az állomásra a nehéz csomagjainkat. Így hamar odaértünk. A visszafele út lényegesen csöndesebben, nyugodtabban telt el, mint az odafelé… Másfél óra múlva Vecsésen is voltunk, ahol már szüleink vártak minket sok-sok kérdéssel, mi pedig alapos élménybeszámolóval szolgáltunk. Ebben a táborban is, mint mindig, volt veszekedés, sírás, de természetesen sokkal több volt a nevetés és a szórakozás. Elfáradtunk (sokat túráztunk és keveset aludtunk …), de sok új élménnyel gazdagodtunk, amiket szeptemberben újra, vidáman emlegethetünk fel. Reméljük osztályfőnökünk (Horváth Rita tanárnő) az utolsó tanévünkre is szervez nyári tábort, mi bárhova elmegyünk vele: a lényeg, hogy együtt legyünk!!!

Dienes Alexandra és Vida Laura (8.a osztály)

Vélemény, hozzászólás?