Megemlékezés a nemzeti összetartozás napjáról és Trianonról

„Nem sírt kell ásni, hanem fundamentumot” – figyelmeztetett már bennünket Tamási Áron
Trianonnal kapcsolatban, hogy szép hazánk ismét felépülhessen.
Ragyogó időnk volt, sokan jöttünk össze, hogy részt vegyünk június 4-én a Megmaradás
emlékműnél megtartott megemlékezésen, melynek csodálatos hátteret adott a Márkus
Ferenc erdélyi faragó által 2005-ben készített Nagymagyarországot ábrázoló faragása,
nagyjaink portrészobraival keretezve. Nem ünnepelni akartunk, hiszen, kinek van kedve
ünnepelni, ha ősi hazánk területének 2/3-a, lakosságának több mint 50 % -a „másoké” lett.
Emlékeztünk, nagyon is szépen, méltósággal.
A megemlékezést Hompoth Zoltán, az Orbán Balázs Erdélyi Kör elnöke nyitotta meg, majd
elénekeltük a magyar és székely himnuszt. A himnuszok után Szlahó Csaba, városunk
polgármestere megemlékezésében komoly alapossággal
világított rá a 100 évvel ezelőtti külföldi és hazai eseményekre, történésekre, melyek
megmagyarázzák – részben eredményezték is – Trianont. Szükség volt erre a beszédre,
hiszen évtizedekkel ezelőtt nem lehetett erről beszélni, iskolában sem hallhattunk róla, s
amit sajtóban ritkán olvashattunk, köszönő viszonyban sem volt az igazsággal. (Jellemző,
hogy Erdélyben /Romániában/ is csak most a napokban állították fel – Tamási Áron
szülőhelyén, Farkaslakán – az első trianoni emlékművet.)
A ritkán hallható tartalmas beszéd után a Bálint Ágnes Óvoda Frakk csoportja mutatta be
nagyon kedves műsorát, egységes kék ruhácskájukban. Nagy tapsot kaptak. Majd a
Labdarózsa Népdalkör színvonalas előadásában gyönyörködhettünk. Utána ismét óvodások
szerepeltek, a Czövek Olivér Református Óvoda nagycsoportja aratott sikert.
Külön kiemelendő dr. Pintér Alexandra alkalomhoz nagyon illő szavalata. Reményik Sándor
Nem nyugszunk bele című versét adta elő mély átéléssel, fiatalos lendülettel. A közösen
elénekelt Szózat pedig szinte aláhúzta, megkoronázta az egész megemlékezést. Koszorúzással
zárult a szép nap.
(Akik nem jöttek el, sajnálhatják, legközelebb várjuk őket is! )

Nagy István Elek