Iskolai sport- és szabadidős tábor

Június 17-én csütörtökön délután mi, tanárok felkerekedtünk, és autókkal elindultunk a célállomásra, Zamárdiba. A rengeteg sportszert, bográcsot és a főzéshez kellő eszközöket, az egyéb játékokat, egészségügyi táskát, rajzeszközöket, a szülők által a tábor túlélésére szánt adományokat autóval szállítottuk le. Miután a szálláson kipakoltunk, elmentünk a hosszú listánkkal bevásárolni. Késő est lett, mire minden a helyére került, de boldogan nyugtáztuk, hogy mire másnap megérkeznek a gyerekek, a tábor szükséges kellékei és a mi cuccaink már a helyükön vannak.

A gyerekek péntek reggel az adott idősávban maradéktalanul megérkeztek. Igyekeznünk kellett, mert kora délután a Kalandpark izgalmai vártak ránk. Rollerrel végeláthatatlan kígyót alakítva száguldottunk oda, majd vissza, közben két órát töltöttek el a tanulók a fákon, megméretve magukat ügyességből, bátorságból. Visszaérkezve a strand egy részének becserkészése következett, majd a fürdőzési szabályok ismertetése után végre belecsobbantunk a Balaton hűs vizébe. Persze a büfésoron is hamar népszerűek lettünk. Külön öröm számomra, hogy – mint minden évben – idén is nagyon dicsérték tanulóinkat illedelmes viselkedésükért. Visszaérve már a vacsora várt minket. Utána a tábori szabályrend közös kialakítása, illetve a programterv megbeszélése következett. A nap zárása szalonnasütés, társas- és ÖKO-játék volt, mellyel egy kicsit sikerült összekovácsolni a csapatot.

Szombaton reggel körletszemlével kezdtünk. A pontveszteség és a jutalmazás meglebegtetése kellő motiváció volt ahhoz, hogy ezek után rendet kell tenni a szobákban. Délelőtt kirándulni mentünk. Rollerrel, és néhányan biciklivel „száguldottunk” Szántódra, ahonnan komppal keltünk át az északi oldalra. Minket egy lokomotív kisvonat várt, mellyel körbeutaztuk a félszigetet. Utunk előbb a Ferenc Pincébe vezetett, ahol finom zsíros kenyérrel és házi szörppel vártak minket. Mindenki megnyalta a tíz ujját, a repeta is mind elfogyott. Ezek után felsétáltunk Tihany központjába, végigbarangoltunk a skanzen területén, ahol megismerkedtünk a régió néprajzával, szokásaival, megcsodálhattuk a népművészeti remekműveket, majd gyönyörködtünk az elénk táruló balatoni kilátásban. Beltéri program is volt, előbb a Látogatóközpontban tekintettük meg a félszigetről készült megújult filmet, majd az Apátságba mentünk be, ahol felújítási és régészeti munkák is folynak. A hely mondanivalóját, varázsát ez nem befolyásolta, melyet Kollégánk idegenvezetése is garantált. Az épületet körbejártuk, és beszéltünk történetéről is. Innen utunk a komphoz vezetett, mellyel visszautaztunk a déli partra, így ismét gyönyörködhettünk a Balaton nyílt vízi látványában. A révtől ismét rollerre pattantunk, igyekvő tempóban próbáltunk haladni, hiszen már izgatottak voltunk, lélekben már nagyon vártuk „a focimeccset”. A délután egy részét a szálláson töltöttük, hatalmas vászonra kivetítve a foci EB magyar meccsét. Kinézetünk, arcfestésünk, szurkolásunk stadionhangulatot varázsolt a helyszínre. A sportesemény után fürödtünk egyet a strandon. A szálláson képeslapot írtunk az otthoniaknak, mely tevékenység hagyománnyá vált már a táborok alatt.

Vasárnap reggeli után a csapatok előkészültek az ÖKO-feladatokhoz (ötletbörze, tervezés, anyaggyűjtés, feladatok szervezése, kiosztása stb.) Az időjárás hamar a strandra csalogatott minket. Persze előkerültek a kellékek, matracok, labdák, egyéb strandjátékok. Este a szokásos bográcsozás helyett sütögettünk. A fiúk segítettek a tűzrakásban, a lányok az egyéb előkészületekben. Grillkolbászokat és – a már otthon előre bepácolt – húsokat sütöttük ki. Közben a palacktutaj-készítők is serénykedtek a nap fő projektén. A csapatok ügyesen működtek munkamegosztás tekintetében, nagyon kreatív ötletek váltak valóra, öltöttek valós formát. Jutalmul a desszert sem maradhatott el, pillecukrot sütöttek nyárson a gyerekek.

Mindenki nagyon jól érezte magát. A nap zárásaként kertmozit rendeztünk, mely óriási sikert aratott.

Hétfőn reggeli után a tutajok utómunkálataira kaptak a csapatok egy kis időt. Nagy feltűnést keltettünk már a strandra vezető úton a remekművekkel. A csapatokat nagy dicséret illette, hiszen mind funkcionálisan, mind kinézetre, sőt névválasztás szempontjából is kiváló „műtárgyak” készültek. Igen ám, de a pontozásnál külön kategória volt az is, hogy mennyire strapabíró a produktum, és mivel mindegyik fennmaradt a víz felszínén, igazságos döntést úgy tudtunk hozni, hogy vízi csatában ütköztettük a feleket. Hatalmas tömeg gyűlt össze, az idegen fürdőzők is szurkoltak, fotózták a népszerű eseményt. A nap további részét a strandon sportjátékokkal, fürdőzéssel töltöttük el. Homokfoci, tollas, strandröplabda volt a választék. A vízibiciklizés sem maradhatott el. Nagyon jól szórakoztunk. A büféknél ismerősként üdvözöltek minket. A fagyizás, palacsintázás „kötelező” volt, mint minden nap. Este az előrelátóbbak már a bőröndjüket pakolászták. Vacsora után búcsúzóul beiktattunk egy esti fürdőzést is.

Kedden korán összecsomagoltunk, majd reggeli után a hazatérés keserű ízét enyhítendő túráztunk egyet a Kő-hegyre, ahol megismerkedtünk a szamárkő legendájával, valamint a kilátóból megcsodálhattuk a Balaton elénk táruló gyönyörű látványát. Visszaérve a tábor értékelése következett, mely mindig nagy esemény. Komoly és persze tréfás teljesítményeket díjaztunk mind egyéni, mind csapatteljesítmények terén, és természetesen mindenkinek jutott valamilyen érdem, elismerés. Maradandó emléktárgyat is kapott minden táborozó, melynek nagyon örült gyermek és felnőtt egyaránt. A szülők ekkor már érkeztek a csemetéikért, akik fáradtan, de hálásan köszöntek el tőlünk, és persze búcsúzóul garanciát kértek arra vonatkozóan, hogy jövőre ismét lesz tábor.

Köszönöm kollégáim – Nagyné Farkas Judit, Hegyesi Krisztina, Czinege Anikó, Kaposi Gábor és felesége Enikő – segítő munkáját, nélkülük nem valósulhatott volna meg a program.

A gyerekek és magam nevében is köszönöm a támogatást, amivel a tábort még gazdagabbá, emlékezetesebbé tudtuk tenni!

Mi már nagyon várjuk a következőt!

Fekete-Part Gabriella
táborvezető