Év végi jutalomkirándulás Pannonhalmára

A Váci Egyházmegye mint fenntartónk, valamint oktatási intézményünk a Petőfi Sándor Római Katolikus Általános Iskola és Gimnázium jóvoltából idén április 30-án a Pannonhalmi Bencés Főapátságba tehettünk látogatást középiskolás diákjainkkal, mintegy ötvenen. Bérelt külön buszunk reggel 8 órakor gördült ki az iskola elől. Délelőtt 10.30 órára vártak minket az apátsági látogató központba, hogy az előzetes bejelentkezés alapján megmutassák nekünk a világörökség részét képező impozáns monostort, melyet 996-ban alapítottak, Géza fejedelem idején.

Az azóta is folyamatosan működő Szent Benedek-rendi monostor Magyarország egyik kiemelkedő történelmi emlékhelye, egyházi és művészettörténeti központja. Győr-Moson-Sopron megyében, Pannonhalma városban (régi nevén Győrszentmárton) található. Napjainkban is élő, mintegy negyven fős szerzetesközösség lakja, akik az ora et labora  et lege (imádkozzál, dolgozzál és olvassál) szellemében végzik a liturgiát, fogadják a lelkigyakorlatozókat, működtetik a bentlakásos gimnáziumot. Emellett kulturális munkát végeznek – könyvtár, levéltár, múzeum, könyvkiadó működtetésével, koncertek szervezésével –, valamint dolgoznak az apátság működésének anyagi megalapozásán is, többek között borászat, gyógynövénykert fenntartásával és természetesen vendégek fogadásával.

Pannonhalma jelenlegi elnevezése Kazinczy Ferenc költő és Guzmics Izidor bencés szerzetes levelezésében fordult elő először, és a nyelvújítás eredményeképp jött létre a Márton-domb eredeti elnevezésből – tudtuk meg idegenvezetőnktől, aki két csoportra osztva minket, kedves kolleganőjével együtt kalauzolta végig kis csapatunkat a látnivalók megtekintésére. Mihály atya és Czékus Jób tanár úr emlékeiket felelevenítve, anekdotázva sétálták végig az apátság területét, mivel mindketten jártak már itt. Jómagam, hittantanár kolléganőmmel, Peresáné Kállay Georgina tanárnővel, aki nem mellesleg a kirándulás főszervezője is volt, „az újdonság élményével (élőben még nem, csak filmen láttam) csodálkoztam rá Magyarországnak  erre a természeti, vallási és kulturális kincsére, mely a Bakony és a Kisalföld találkozásánál terül el, a közel 300 méter magas dombon, a Szent Márton-hegyen. A román stílusú altemplom és kerengő, valamint a gótikus bazilika az évszázadok során barokk és klasszicista stílusú épületrészekkel egészült ki, amelyek a főapátság mai arculatát alapvetően meghatározzák. A 19. századi könyvtárterem 400 ezres gyűjteményében számos könyvritkaságot őriznek, többek között a Tihanyi Apátság Alapítólevelét tartalmazó okiratot, mely az egyik legősibb magyar szórványemlékünk. Diákjainkat ez a látványosság – a könyvtár – ragadta meg a legjobban… sokan elfantáziáltunk azon, vajon milyen lehetne itt, a békét és harmóniát árasztó falak között olvasgatni.

Hazaindulásunk előtt, legnagyobb örömünkre, ajándékba csokoládé kóstolót is kaptunk a szerzetesek által készített helyi specialitásokból.

Hazafelé az éhes és szomjas zarándokok betértek a Nyúl községben működő Platán csárdába egy kis harapnivalóra.

Beszélgetéssel és poharazgatással múlatva az időt beszélgettük át a nap eseményeit – ahogy az valamirevaló zarándokokhoz illik –, és vidám hangulatban vágtunk neki az út utolsó szakaszának. Este hatra már Vecsésen voltunk, így Mihály atyának sem kellet aggódnia, hogy megvárakoztatja híveit az esti szentmisén.

D.T.D

(fotó: P. K. G. )