Álom vagy hallucináció – Farsang 2014

Péntek délután: a gyerekek alig várják, hogy kicsengessenek az utolsó óráról és szaladhassanak haza. A napközisek még maradnak tanulni, de tekintetükkel a hangszórót szuggerálják, hátha akkor hamarabb mondják majd be nevüket.

De idén február 21-én minden máshogyan történt. A szülők korábban érkeztek, de a gyerekek nevét nem lehetett hallani. Pedig a hangszórók nem romlottak el, de ezen a napon tekintetek sem szegeződtek rájuk kérlelően. A folyosókon nem a megszokott kedves arcokkal találkoztam. Helyette vicsorgó kalózok kopogtak falábukkal a köveken, kampójukat nyújtogatták felém, fél szemükkel kacsingattak rám, olykor hiányos fogazattal rámázott sejtelmes mosolyokkal kísérve. Hirtelen szétszaladtak, nehogy elsodorják őket a különböző vadállatok hordái, melyek ellentmondást nem tűrve robogtak el az osztálytermek előtt. Mikor végre elhaladtak, s elmúlt a veszély meg kellett dörzsölnöm a szemem. Most megannyi madárijesztő tűnt fel, s esetlen léptekkel közelítettek felém. Eztán már semmin sem lepődtem volna meg, így már-már nyugodtan vettem tudomásul egy pantomimes csapat jelenlétét, akik végül mégiscsak igen felzaklattak, szinte elhitették, hogy olyan dolgokat látok, melyek nincsenek is ott. Ekkor elfordultam és megcsíptem magam, hogy vajon álmodom-e, amit a következő másodpercben már meg sem kérdőjeleztem, hiszen Michel Jackson zseniális táncát figyelhettem. Vajon ki segíthet rajtam? Talán csak Superman? És lám erre ő is megjelent, ekkor a fonalat végleg elvesztettem. Egyik pillanatban még csángó és német táncosok alakjai rajzolódtak ki előttem, majd rock’n’roll-ra ugráltak páran akrobatikusan, igen látványosan.

Ekkor egy percre mintha felriadtam volna, mindenki eltűnt, még a szülők is és az üres tornaterem látványa tárult elém. Azután talán megint álmodtam már, ahogy Egyiptomban jártam csábító táncosok és kedvenc tevéik társaságában, aztán máris a szökött rabok elől menekültem a börtönlázadást követően. Hátra tekintettem, s a bűnözők helyett ősemberek tűztánca elevenedett meg immár. Hol járhattam nem tudom, talán csodaországban, hiszen a sakkfigurák is életre keltek már, s ádáz küzdelmet folytatott a fekete és fehér sereg, végül még egy csapat rendőr is megérkezett, s az újonnan kinevezett kadétok talán pont a rabokat kergették meg.

S ekkor tán magamhoz tértem? Körbenéztem. Még mindig ott álltam iskolánk tornacsarnokában, mely pompásan volt feldíszítve. De most már rájöttem én is. Köröttem ott volt minden diák, ötödikestől nyolcadikosig, a-sok és b-sek, fiúk és lányok, na meg a tanárok. Ez volt hát idén a farsangi mulatság, melyben új elemek is helyt kaptak. Idén először tanári produkciót is láthattunk, amely osztatlan sikert aratott. A nagyszerű koreográfia az „Ének az esőben” című film témájára készült. Befejezésül, népi hangszereken muzsikáló meghívott vendégeink interaktív táncházán vehettek részt a gyerekek. Köszönjük a támogatást a vezetőségnek, a szülőknek, a polgármester úrnak és Mihály atyának, valamint nyugdíjas pedagógusainknak is a jelenlétet.

Juhász Jakab András
alsós nevelő

Kategória: Hírek | A közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?