Adventi koszorú készítése az 1.a-ban

Advent, a karácsony előtti négy hét, a készülődés, várakozás időszaka. Az adventi koszorú négy gyertyája is ezt jelképezi. A négy gyertya a HIT, a REMÉNY, a SZERETET és az ÖRÖM jelképe, melyeknek vasárnaponkénti meggyújtása az ünnep közeledtét, a növekvő fényt  jelzik.

November 23-án volt a napja, hogy összegyűltünk az 1. a tantermében, hogy az adventi készülődés jegyében elkészítsük a koszorúinkat, és találkozzunk gyermekeink tanítóival, új barátaival, és azok szüleivel.  Az adventi készülődés napját nagy érdeklődéssel és izgalommal vártuk, a legtöbben hetekkel előtte elkezdték beszerezni a koszorúkhoz, díszekhez a hozzávalókat. Nagy dobozokban, kosarakban hozták a szülők és gyerekek a kreatív alapanyagokat. A kosarak mélyéről előkerültek a hangulathoz elengedhetetlen édességek és sós finomságok; a terített asztalon is meglátszott, hogy a sok muffin, csiga, mézeskalács, pogácsa nem csak lisztet, cukrot, kalóriát, de bizony szívet-lelket is gazdagon tartalmaz.  A tanítónénik -Klári néni és Edit néni- karácsonyi zenékkel és nagy „kondér” meleg teával várták kis tanítványaikat és szüleiket az osztálytermünkben. Kicsik és nagyok egyaránt nagy vehemenciával vetették bele magukat az adventi koszorúk, asztal- és ajtódíszek, karácsonyi dekorációk készítésébe. A gyerekek magabiztosan és lelkesen munkálkodtak, ragasztottak, és látták el saját ötleteikkel édesanyjukat, nagymamájukat, és nemcsak hogy kíváncsian szemlélték, hogy a többiek milyen koszorút készítenek, de örömmel segítettek másoknak is. Közben el-elszöktek egy kis sós – édes nassolnivalót rágcsálni, szinte észrevétlenül fogytak el estére a magunkkal hozott finomságok, ürültek ki a kancsók.  Csillogtak a szemek, ragyogtak a fényes díszek és bizony ragyogott az én szívem is…  Örömmel szemléltem, hogy az anyukák odamentek egymáshoz bemutatkozni, keresték a gyermekük újdonsült kis pajtásának édesanyját, hogy jobban megismerjék egymást. Apróságnak tűnik, de mégis hatalmas lépés ez egy kialakulófélben lévő szülői közösség életében. Még hosszú és izgalmas évek állnak előttünk, és jó látni, hogy nemcsak a gyermekek, hanem a szülők is „barátkoznak” egymással, fontosnak tartják rohanó világunkban a személyes kapcsolatokat, a közösség építést. Jó volt látni a pirosló gyermekarcokat, a buzgolkodó szülőket, s az egyre sokasodó szebbnél szebb műveket.

„Advent van, s átjárja lelkem a szeretet és az emlékezés. Rájövök ismét – tán ezredszer-, hogy szépen élni gyakran túl kevés.

Szeretni szóban és tettekben, hinni, remélni szüntelen. Táplálni kell mosollyal, öleléssel, hogy emléked hibátlan legyen.”

(Advent idején, https://www.pieris.hu/irodalom/olvas/mu/51140)

 

Leé Katalin

1.a-s szülő

(fotó: szülők – 1.a)