Kitelepítési megemlékezés

Május 22-én iskolánk tanulói igényes műsorral vettek részt a vecsési német származású lakosságot érintő 70 évvel ezelőtti szomorú eseményről, az elűzetésről való megemlékezésen, a délután három órakor kezdődő szentmise és a templom falán, valamint a vasútállomáson lévő emléktábláknál megtartott koszorúzást követően a Grassalkovich Iskola aulájában került sor.

Rövid történelmi gondolatok után német nyelvű versek, énekek, valamit visszaemlékezések magyar és német nyelven tették meghitté a tragikus események visszaidézését. Közreműködtek iskolánk tanulói – Bákor Dóra, Nagy Blanka, Nagy Melinda, Nagy Regina, Nagy Tamara, Palkovics Vivien, Szidor Levente és Sztyehlik Anna –, valamint Frühwirth Péter.

A megemlékezés tiszteletbeli vendége volt a szentmisét celebráló freiburgi nyugalmazott érsek, Dr, Robert Zollitsch. A kitelepítettek képviseletében Anton Wirth látogatott haza, aki egész életét a Vecsésen élő németek családkutatásának, a Familienbuch összeállításának szentelte.

Néhány gondolat az 1946-os történelmi eseményről:
A magyarországi németek kitelepítése a 2. világháborút követően a kollektív felelősségre vonás alapján történt. Hazaárulással vádolták őket a nemzetiszocializmus kiszolgálásáért.

Sokszor pusztán identitásuk, anyanyelvük megvallása is bűnnek számított. Aki az 1941-es népszámláláskor német nemzetiségűnek, vagy anyanyelvűnek vallotta magát, annak a kitelepítési rendelet szerint Németországba kellett áttelepülnie.

A magyar kormány a potsdami egyezmény adta lehetőséggel élve minél előbb túl akart lenni a kitelepítésen. A kollektív büntetés és a kitelepítés végrehajtásának módja elleni tiltakozásoknak nem lett eredménye, lehetett a tiltakozó személy akár politikus, író, művész vagy egyházfő.

Vecsésen a kitelepítés előkészületei 1946 januárjában kezdődtek. Január 16-án 2500 főben jelölték meg a kitelepítendők számát. Május 14-21. között három szerelvény indult Vecsésről, a létszám bizonytalan: 1558, vagy 2045 fő lehetett a kitelepítettek száma.

A kiutasítás állomásai a következők voltak: mindenkit, aki kiutasított volt, felvettek a községi tanácsnál kifüggesztett listára. Fejenként 80 kg-os csomagot vihettek magukkal. Mikor felszólították őket, jelentkezniük kellett és megkapták vagonjuk számát. Ha az érintettnek nem volt fogata, akkor rendelkezésére bocsátottak egyet és több családot egy rendőr kíséretében a pályaudvarra vezettek, ahol 25-30 személyt a csomagjaikkal egy vagonba tereltek. Mi 1946. május 14-én délután kerültünk sorra. Körülbelül 600 személy lehetett 20-25 vagonban.” (Uzsoki / Uitz János visszaemlékezéséből)

 „A bevagonírozásnál nem láttunk semmilyen listát. Ágyneműt, ruhákat, egy ládában zsírt, lisztet, pár tányért – ilyesmit vihettünk magunkkal, de hogy hova megyünk, azt senki sem mondta meg.” (Wirth Józsefné, Anderle Anna visszaemlékezéséből)

Osikoviczné Csendesi Mária

1 2

Kategória: Események | A közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.