Hollókőn járt az 1.A
Ebben a tanévben Hollókő volt az osztálykirándulásunk úticélja. Lelkesen gyülekeztek a kis diákok, a buszra várva volt idő a szülőkhöz még egyszer hozzábújni, majd a puszik, ölelések után a gyerekek izgatottan kapaszkodtak fel a busz lépcsőjén. Útközben előkerültek a kekszek, kulacsok, aztán hamar beindult a „Mikor érünk már oda?” áradat. Mivel az út nem volt rövid, jó alkalom nyílt arra, hogy az unatkozó kis elmék figyelmét a látnivalók részletes megfigyelésére tereljük, egyúttal megtanuljuk, hogy az unalom bizony nem kívül, hanem belül van, odakint minden apróság érdekes.
Érkezés után rövid nyújtózás és szendvicstízórai után megindult a menet a hegyen fekvő hollókői vár felderítésére. A várban a gyerekek hamar a megkapó táj és a látványos építmény hatása alá kerültek, odaadóan hallgatták idegenvezetőnk mondandóját és záporoztak a kérdések is.
Miután körbejártuk a várat, megcsodáltuk a korhűen berendezett szobát, a korabeli ruhákat, fegyvereket, elmerengtünk azon, vajon hogyan éltek, mit ettek, hogyan tisztálkodtak, mivel töltötték a napot, akik évszázadokkal előttünk jártak ott, pajzsokkal és párba font zokni-munícióval felszerelkezve a vár legfelső szintjén egy rögtönzött csata keretében kis ízelítőt kaphattunk abból is, milyen izgalmakkal járhatott annak idején egy igazi várvédő ütközet.
A várprogram végeztével erdei úton ereszkedtünk le az UNESCO világörökség részeként nyilvántartott csodaszép faluba, Hollókőre. Az ebben az időszakban szinte kihalt, csendes faluban bámészkodva jobb híján, szabadon csatangoló kutyákkal ismerkedtünk. A híres fatemplom előtt közösen elmondtunk egy Miatyánkot, majd a várva várt szuvenírvadászat után egy kiadós fagyizás zárta a napot.
A hazafelé vezető úton a gyerekek már ismerősként üdvözölték a sárgálló repceföldeket és egyre több megfigyelt érdekesség hírét újságolták el nekünk, hasznos volt a hosszú buszozás. Az iskolánál várakozó szülők csillogó szemű, élményekről csicsergő gyerekeket vihettek haza, akiket aznap este egész biztosan nem kellett álomba ringatni.
Első osztálykirándulásunk tehát igazi csapatépítő, gazdagító élmény volt, köszönjük a Jóistennek a napsütéses, meleg időt és a balesetmentes utat.
Balla Edit
1.osztályos tanító néni
(fotó: Balla Edit)