Erdei tábor a Börzsönyben

Remélem, mindenki emlékszik még az első „ottalvós” táborra gyermekkorából. Úgy gondolom, az első mindenkinek örök emlék marad. A 3. a osztálynak ez volt az első több napos osztálykirándulása. Mi, szülők, úgy készültünk, hogy ez az élmény felejthetetlen legyen a gyerekeknek. Tudtuk, hogy Klári néni is mindent megtesz ezért. Utólag elmondhatom, ez így is volt.

A mi történetünk 2016 őszén kezdődött. Osztályunk jelentkezett a Cetelem Zöldsuli pályázatára, melyen 150 000 Ft-ot lehetett nyerni erdei táborozásra. Ez egy nagyon jó lehetőség volt, mert tudjuk, nem egyszerű kifizetni egy ilyen tábort.  A gyerekek elkészítették PET palackból a pályázati művet, az iskola és a szülők segítségével a 9. helyre elegendő szavazatot gyűjtöttünk össze a 145 pályázóból.  Már csak az volt a kérdés, hogy mikor és hova utazik az osztály. Klári néni javasolta a Csattogó-völgyet, mert ő már többször volt ott kirándulni korábbi osztályaival.

Februárban az a megtiszteltetés ért minket, hogy Klári néni megkért, kísérjük el a gyerekeket a táborba. Mi örömmel vállaltuk, bár előre szólt, hogy nem pihenni megyünk!  

Így mi, szülők, a gyerekekkel együtt már nemcsak az iskola végét vártuk, hanem a kirándulást is. A kirándulás előtti hetekben egyre többet egyeztettünk egymással, hogy mit vigyünk még magunkkal, mire lehet még szükségünk a táborozás során.

Eljött a várva várt nap. Reggel 8.45-kor a volt Profi előtt találkoztunk. Indulás 9 órakor. A busz is megérkezett, gyerekek is ott voltak. Az út kb. egy órát vett igénybe. Amikor megérkeztünk a völgybe, pazar látvány fogadott minket. A gyerekek már korábban elosztották ki kivel fog aludni, így amikor megkaptuk a faházak kulcsát, mindenki egyetértésben elfoglalhatta a szállást. Minden szobának lett egy gyerek szobafelelőse, aki a rendért, tisztaságért felelt. Majd mi is elosztottuk a gyerekeket. Minden felnőttnek jutott egy „ház”, és az abban lakó gyerekekre kellett figyelnie a táborban és a kirándulásokon.

Ebéd után jött az első foglalkozás, meghallgattunk egy előadást a solymászatról. Hol élnek, mivel táplálkoznak, hogyan lehet velük vadászni. Találkoztunk Gombóccal, a kis bagollyal és egy felnőtt baglyot is foghattunk a kezünkben.

De ezzel még nem volt vége a programsorozatnak, míg a lányok Rita nénivel rafiakosarat fontak, a fiúknak szabadfoglalkozásuk volt. Azután ők bőröztek (karkötőt készítettek), a lányok pedig szétnézhettek a tábor területén. Mire észbe kaptunk el is jött a vacsora ideje. De mi ezután se adtuk fel. Nem mintha nem lett volna elég a vacsora, de egy jó szalonnasütést ebben a környezetben nem lehetett kihagyni. A gyerekek táncoltak, énekeltek; szalonnát, kolbász, virslit és persze pillecukrot sütöttek. Ahogy elkezdett sötétedni, egyre jobban éreztük a gyerekeken az izgalmat, félelmet. Mire befejeztük a sütögetést, már teljesen sötét volt. Mi, felnőttek azt reméltük, hogy már jól lefáradtak és könnyen el fognak aludni.  De mire minden szoba elcsendesedett már majdnem éjfél volt.  

Tudtuk, hogy reggel korán kell felkelni (6 órakor), mert a vonat nem vár. Reggeli után serényen rendet raktak a gyerekek a szobákban, ezeket pontoztuk is, és indulás gyalog a faluba, majd Királyrétre kisvasúttal.

Királyréten, a Hiúz házban már vártak minket. A földszinti nagy teremben megnézhettük a „Börzsöny lakói” című interaktív kiállítást, amely ízelítőt adott a Börzsönyben élő növényekről, állatokról.  Nézhettünk kisfilmet a hiúzról, amely újra megtalálható a Börzsönyben. Megsimogathattuk az itt élő állatok bundáit, meghallgathattuk a hangjukat. Láthattuk, hogy milyen növények találhatók itt, és mit készítenek belőlük.  Utána volt lehetőség egy kis ajándék vásárlására, illetve a reggel kapott hideg ebéd elfogyasztásra. Majd indultunk tovább a tanösvényre. Itt megismerkedhettünk az erdő és a tavak élővilágával, a kisvasutak és a vasbányászat történetével.

Visszaút előtt még játszhattak a gyerekek a játszótéren, gyűjthettek követ az ott csörgedező patak partján.

A vonaton már néhány gyerek elaludt a fáradtságtól, a séta is nehezen ment a faluból a táborba, de utána mégis mindenki új erőre kapott. Délutáni programunk egyike, saját tervezésű címert festeni az itthonról hozott pajzsokra. Ekkor még nem is sejtették, hogy mire készül a pajzs! Akinek nem volt kedve, az jöhetett a tábor kalandparkjába játszani.

A félig elkészült pajzsokat felvittük száradni, amíg vacsoráztunk. Utána egy kis büfézés, dinnyeevés. Befejeztük a pajzsokat és előkerestük a technika órán készített zokni-bombákat és indulhatott a zokni csata. A csata végére besötétedett, s mivel maradt még tüzelőfánk, és a gyerekek annyira élvezték az első esti szalonnasütést, így ismét lehetőséget kaptak tábortűz gyújtására. Néhány lány kivételével (ők lefeküdtek) mindenki jött, még énekeltek és zenét is hallgattak a tűz mellett. Az esti lefekvés már sokkal nyugodtabban zajlott.

Másnap reggel már nem maguktól ébredtek! Megtette hatását a sok program, séta (18.519 lépést tettünk meg előző nap). Reggeli után összepakoltunk, megvolt ismét a szobapontozás és az eredményhirdetés. Az összes csomagot átpakoltuk egy faházba, mert 10 órakor el kellett hagyni a szállást. Délelőtti programunk nem úgy alakult, ahogy azt elterveztük, de mindig történhetnek váratlan események, amit meg kell oldani. Klári néni erre is fel volt készülve, egy-két egyeztetés és már meg is volt az új terv. Végül túrázni mentünk az erdőbe. Indulás előtt még szendvicset készítettünk a gyerekeknek, hogy a hegyen legyen mit enniük. A séta kicsit lassabban ment, mint előző nap. Már fáradtak voltak a gyerekek, volt aki vissza is akart fordulni. De végül elértük úti célunkat és onnan csodáltuk meg a tájat. Mire visszaértünk Rita néni is megérkezett és a gyerekek az ő segítségével pörgettyűt készítettek.

Kipróbáltuk az elkészült pörgettyűket, majd elmentünk ebédelni. Akinek maradt pénze, még vásárolhatott a büfében. A fiúk fociztak még a pályán, a lányok pedig lelkesen szurkoltak nekik. Közben a busz is megérkezett értünk és mire mi visszaértünk a kis csapattal, addigra a busz már készen állt az indulásra.

Csináltunk még pár búcsúfotót a táborról és kellemesen elfáradva a túrától (11.479 lépést tettünk meg ezen a napon is) reméltük, hogy a gyerekek jól érezték magukat és nem vettük el a kedvüket a több napos kirándulástól.

Köszönjük Klári néni a lehetőséget és a szervezést!

Szeretnénk még köszönetet mondani az igazgató asszonynak, aki elengedte a gyerekeket, a Stúdium Alapítványnak és Vecsés Város Önkormányzatának a támogatást, Fekete-Part Gabi néninek, aki erre a pár napra elcserélte osztályát és elkísért minket a kirándulásra, Magdi néninek, aki előkészíttette a gyerekekkel rajz és technika órán a táborozás során használt játékokat, és persze a szülőknek, akik segítettek abban, hogy ez a három nap ilyen feledhetetlenül teljen el!

                                                                    Szilágyi Szabolcs és Szilágyiné Jakubecz Gabriella

 

 

Kategória: Események | A közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?