“Váratlan látogató” – Interjú Gáspárné Hatvani Gabriellával

A “Magyar Kulturális Hét” rendezvénysorozatot hatodikos diákok előadása nyitotta meg a vecsési Bálint Ágnes Művelődési Központ színháztermében január 18-án, hétfőn. Erről a műsorról, illetve előzményeiről  kérdezem a gyerekek osztályfőnökét, Gáspárné Hatvani Gabriellát, a Petőfi Sándor Római Katolikus Német Nemzetiségi Általános Iskola és Gimnázium tanárnőjét, kollégámat.

 Tanítás és rendezés – két külön hivatás. Te mégis együtt viszed ezt a kettőt. Hogyan, miért és mikor jutott először eszedbe, hogy a tanítványaiddal egy teljes színdarabot adjatok elő a “világot jelentő deszkákon”?

A kezdet nagyon régen volt. Ha jól számolom, 16 évvel ezelőtt. Kezdő osztályfőnök voltam, és szerettem volna jó osztályközösséget formálni a rám bízott csapatból. Népismeretet is tanítottam. A Luca napi népszokásokról is tanultunk. Arra gondoltam, hogy az összegyűjtött népszokásokat jobban meg fogják jegyezni a gyerekek, ha azt egy színdarab formájában előadják. Felvetettem az ötletet, és a gyerekek örömmel fogadták. A tanulók összegyűjtötték a népszokásokat, én pedig megírtam a színdarabot.

Sok munka és nagy bátorság kiállni ennyi ember elé. Hogyan veszed rá a gyerekeket egy ekkora vállalkozásra?

Nincs nehéz dolgom. Elmagyarázom nekik, hogy mi a célom az előadással, milyen élménnyel fognak gazdagodni, és mesélek arról az érzésről, amit előadás után érez az ember akkor, amikor megtapsolják. Mesélek a régi diákok visszajelzéseiről, arról, hogy ők évekkel később hogyan emlékeznek vissza az előadásokra.

Hogyan kezditek a munkát?

Ötletbörzével. A cél az, hogy kitaláljuk, miről szóljon a színdarab. Ehhez kell a legtöbb idő. Ezután kitaláljuk, hogy milyen szereplők legyenek a műben. Már itt jelzik a nebulók, hogy melyik karakter “bőrébe szeretnének belebújni”.

Ki írja a szöveget, és ki készíti el a díszleteket?

Az azonos karakterek összeülnek, és kiscsoportos munkában párbeszédeket írnak maguknak. Ezt megbeszéljük, majd frontálisan újabb ötleteket gyűjtünk. Az új ötletek alapján újabb csoportmunka következik. A megírt párbeszédeket összeszedem, és megírom a szöveget. Tehát a darab megírása közös munka.

A díszlet készítése szintén közös munka: a délutáni órákban fúrunk, faragunk, festünk, vágunk. Mindenkinek jut munka. Én tervezek és irányítok, ők alkotnak. A munka kellemes hangulatban telik, közben beszélgetünk, viccelődünk. Jól érezzük magunkat.

Hogyan találjátok ki a jelmezeket?

A jelmez a legegyszerűbb. Egy-egy jellegzetes fül, azonos színű ruha, egyforma kiegészítők. Ez is közös megbeszélés eredménye. A kellékekre nagyobb hangsúlyt fektetünk.

Előfordul-e vita a munka során, és hogyan rendezitek a problémás kérdéseket?

Vita soha nem volt. Előfordult, hogy nem értettünk egyet egymással, de ekkor az érvek és ellenérvek elhangzása után döntöttünk arról, hogy az adott ötlet bekerüljön-e a darabba, vagy sem.

Mennyi idő alatt készül el a színdarab az ötlettől az előadásig?

Két hónap alatt készül el.

Miért döntöttél úgy, hogy te magad is szerepelsz a színdarabokban?

Mi egy csapat vagyunk. Mindenki egyformán veszi ki részét a munkából, a szövegtanulásból és természetesen a sikerből.  Nem érezném ezt az összetartozást, ha csak a gyerekek játszanának a színpadon.

Miről szólt a mostani előadás?

A címe sokat elárul: “Váratlan látogató”. Egy “túldíszített” nagynéni villámlátogatása az alaptörténet. A kis közösség lakói meglepetéseket készítenek a látogatónak, de a rosszcsont koboldok megakadályozzák a meglepetések elkészülését. A jóságos nagynéni megpróbálja rávenni a kis rokonait, hogy éljenek békében a koboldokkal, hiszen “nem rosszak ők, csak mindig éhesek”.

Végezetül elárulhatsz-e néhány kulisszatitkot a kíváncsi közönségnek?

Büszkék vagyunk arra, ha a közönség soraiból valaki megkérdezi, hogy hogyan tudtuk olyan gyorsan elkészíteni például az óriás fokhagymát. Ők csak azt látták, hogy hatalmas papírokat hajtogatunk, kivágunk és forgolódunk, majd előttük áll a kész fokhagyma. Természetesen ezeket a tárgyakat előre elkészítjük. Mindössze a megfelelő helyre kell elrejteni és az adott időben úgy elővenni, hogy a közönség ezt ne vegye észre. Jó érzés, ha ez sikerül. Ez nagy EGYMÁSRA FIGYELÉST igényel. Ennek elsajátítása a célom.

Köszönöm az interjút, és további sok sikert kívánok!

Tar Ildikó

Kategória: Archív, Események | A közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?